Női hormokok, hormonháztartás

A hormonok szervezetünk természetes alkotóelemei, egész életünk során jelen vannak, keringenek a vérünkben, és szabályozzák a "rájuk bízott" életfunkciókat. Ők a szervezet hírvivő anyagai, melyek bizonyos szervek között adják-veszik az információt, és célzottan azoknak a sejteknek adják át az általuk hordozott parancsot, amelyeknek a felelőssége azt végrehajtani.

A hormonok a belső elválasztású (endokrin) mirigyekben termelődnek és a véráramba ürülve, a vérkeringés segítségével jutnak el célsejtjeikhez, ahol kifejtik hatásukat. A hormont és a célsejtet egymás felismerésében kémiai szerkezetük segíti, lényegében úgy illenek egymásba, mint kulcs a zárba. Ha feladatukat elvégezték, a célsejt a hormont inaktivizálja (lebontja, vagy az a májba kerülve kiválasztódik).

Életfunkcióink szinte mindegyikét egy-egy hormon szabályozza, melyek különböző szerveinkben termelődnek. A hipotalamusz (a közti agy egy bizonyos része) és hipofízis (az agyalapi mirigy) számos hormont termel, melyeknek egy része közvetlenül hat a szervezet működésére (pl.só-és vízháztartásra) más része pedig stimulálja más hormonok termelődését a többi hormontermelő szervünkben.

Így kapja meg a hormontermeléshez szükséges "üzenetet" pl. a mellékvese, mely többek között az adrenalint termeli, vagy a hasnyálmirigy, mely az egyik legismertebb hormont, az inzulint állítja elő. Így termelődnek azonban a női és a férfi nemi hormonok is a petefészekben, és a mellékherékben. Ezek a hormonok alakítják ki a másodlagos nemi jellegeket, valamint felelősek az ivarérettség kifejlődéséért, az ivarsejtek keletkezéséért, a fogamzás bekövetkeztéért és a magzat egészséges fejlődéséért.

A női nemi hormonoknak két alapvető formáját különböztetjük meg: az ösztrogéneket és a gesztagéneket.

Ösztrogén: A petefészekben, a méhlepényben, illetve nagyon csekély mennyiségben a herében és a mellékvesekéregben termelodnek. Legfontosabb szerepük a menstruációs ciklus során van, azonban befolyásolják sok más életfolyamatunkat is, ahol általában a hiánya jelent problémát. A ciklus során jellemzően a peteérés, azaz az ovuláció előtt van jelen nagyobb koncentrációban, azonban az egész ciklus során termelődik. A terhesség során is rendkívül fontos szerepe van, hiszen a méhlepény által termelt ösztrogén szintjéből következtethetünk a magzat állapotára. A menopauza idején az ösztrogénszint drasztikusan visszaesik, ami sok változást idéz elő a szervezet működésében .

A progeszteron: A progeszteron jellemzően a ciklus 2. felében, a tüszőrepedés után van jelen nagyobb mennyiségben a szervezetben. A sárgatest termeli egészen addig, míg vagy bekövetkezik a fogamzás, vagy annak híján elkezdődik a menstruáció. Ha a megtermékenyítés bekövetkezik, a progeszteron szintje fennmarad, segítve a petesejt beágyazódását és a magzat fejlődését. Ha nem történik meg a megtermékenyítés a progeszteron helyét az ösztrogén veszi át, és a ciklus előről  kezdődik.

A hormonháztartás azonban nem mindig működik tökéletesen, mind az alulműködés, mind a túlműködés komoly problémákat okozhat, ami nagy kihívást jelentett az orvostudománynak. A hormonok megismerése és előállítása kulcsfontosságú volt sok betegség gyógyítása szempontjából, és egyben lehetőséget teremtett, hogy a hormonokat felhasználjuk a szervezet egyéb funkcióinak befolyásolására. Így születtek meg az első fogamzásgátlók is.

forrás: www.fogamzasgatlas.hu

kép: www.intima.hu