Az elhízás lelki háttere

Fogyókúra vagy csillapíthatatlan lelki éhség?

A testsúly állandó figyelgetése egészségtelen állapotra utal, és arra, hogy az illetőnek még egy kis utat meg kell tennie

Az ideális testsúly, az ideális alkat az adott kor és kultúrkör szépségideáljától függően nagyon eltérő, ezért igen nehéz a súlyfelesleget százalékban vagy kilogrammokban kifejezni. A jóléti társadalmak jellegzetessége, hogy tényleges alakunk és az arról alkotott vágyképünk messze esik egymástól. Szinte mindegy, hogy a túlsúly abszolút probléma, vagy csak a mai sovány ideálhoz képest az - tény, hogy gondot okoz nekünk. És mivel az érintettek nagyon szenvednek ettől, egyértelműen tünetről van szó. A holisztikus gyógyítás elsődleges célja nem az, hogy megszüntesse a tünetet, éppen ellenkezőleg. Komolyan veszi azt, hisz minden más tünethez hasonlóan a túlsúly is hiányosság, ami megmutatja, mi "hiányzik" nekünk egész-ségünk eléréséhez.

Ha a tüneteket - esetünkben a súlyproblémát - képeknek vagy mintáknak tekintjük, és a jelentésüket kutatjuk, akkor mindig találunk összefüggéseket az érintett személy életével. A tünetben mindig az képeződik le, amit az illető tudatosan nem akar megélni; ezért utasítja el azokat olyan hevesen. Nem csoda, hiszen amit tudatos elménkből kiszorítunk, az szemtelen módon a testünkben jelenik meg. A lelki energia könnyen átalakulhat testi formájúvá, és fordítva, de soha nem tűnik el.

Freudhoz hasonlóan Jung már évtizedekkel ezelőtt felismerte, hogy az emberben semmi nem vész el, hanem árnyékká válik, és elnyomva a tudattalanba kerül. Az itt elnyomott elemek azonban időről időre jelentkeznek. Ennek egyik formája az éjszakai álom, a másik pedig a testi tünet. Ilyenkor azok az árnyékrészeink üzennek, amelyek már érettek a tudatosításra. Az, hogy a tudattalan láthatatlan, sötét világából kilépnek a test nyilvános világába, egyértelműen azt jelenti, hogy az adott tünetet figyelembe kell vennünk, szimbolikus üzenetét meg kell fejtenünk. A túlsúly esetében a helyzetet megnehezíti a negatív értékelés.

Mivel a világból semmi nem tűnik el, a súlyproblémával kapcsolatban is két választásunk van: vagy tudatosan megéljük, vagy a tudattalanba száműzzük. A forma (például egy széles csípő vagy egy vaskosabb comb) és a tartalom (a mögötte rejlő lelki minta) összetartozik. A problémás témához legjobban a látható formán keresztül jutunk el. A problémát soha nem lehet a testben megoldani, hanem mindig csak a tudatban. A megváltozott, új tudati tartalmak képesek stabilizálni az új formát.

 A zsírpárnákért leginkább a rossz lelkiismerettel, titokban behabzsolt tortaszeletek a felelősek

Minden embernek van egy ideális testsúlya, amit különböző tényezők jellemeznek. A kérdés csak az, hogy ez az ideális súly miért haladja meg jóval a test számára ideális állapotot? Erre az általános válasz, hogy a testnek hordoznia kell egyéb síkok meg nem élt problémáját is.

 Mit jelent a tünetek megfejtése, hogyan értelmezhetjük testünk üzenetét?

Vegyünk egy példát: A nők nagy része elégedetlen combja, feneke formájával, méretével. A fenék testi hangsúlyozása mindig is azt mutatja, hogy az illető a súlyt alulra helyezi. Archetipikusan nézve az alsó pólus a női testben hangsúlyosabb, a felső pedig a férfiban, amint ezt a szélesebb mellkas és váll is mutatja. Ha az archetipikus minta testi szinten erősen hangsúlyos, akkor fennáll a gyanú, hogy a szellemi-lelki hiányok testi kompenzálásáról van szó. Közismert, hogy az izomkolosszus megjelenésű, testépítő férfiak néha bizony nyúlszívűek, akik éppen saját férfiasságukban nem biztosak. A test megmutatja, hogy ebben a helyzetben a "férfiasság" leckéjét kell megtanulni.

 A csípő és a comb női pólust hangsúlyozó teltségét hasonlóan értelmezhetjük. A test itt is őszinte, és megmutatja a megoldandó feladatot: a nőiességet. Túlhangsúlyozása arra enged következtetni, hogy lelki síkon megoldatlan ez a téma.

 A legtöbb nő által gyűlölt "lovagló" combok a hangsúlyozott tanulási feladat heves elutasítására utalnak. A test őszinte utalását ezek a hölgyek különösen kínosnak találják. Nem akarnak foglalkozni a nőiességgel, s ezért elutasítóan, bosszúsan reagálnak a szembeötlő jelzésre. A hosszú fogyókúrák viszont jelzik, hogy a szervezet szempontjából milyen fontos ez az utalás: a koplaló szándékával ellentétben a test arról gondoskodik, hogy pontosan ez a testrész - a vastag comb - ne fogyjon le. A testnek szüksége van erre, hogy kifejezhesse üzenetét. Abban a pillanatban azonban, hogy az illető megértette és elfogadta az üzenet tartalmát, feleslegessé válnak a zsírrétegek. Ha tovább akarunk lépni életutunkon, akkor nem elég csak őszintén nézni belső mintáinkra és elfogadnunk azokat, hanem szövetségre kell lépnünk velük. Ez tüneteink alapja, és csak ennek segítségével ismerhetjük fel, hogy valami nincs rendben velünk.

 Az ideális testsúly, az ideális alkat az adott kor és kultúrkör szépségideáljától függően nagyon eltérő, ezért igen nehéz a súlyfelesleget százalékban vagy kilogrammokban kifejezni

 Ez az eljárás pontosan az ellentéte annak, amit az orvos és a páciens szokott végezni. A páciens abban a reményben megy el az orvoshoz, hogy szövetségre lép vele a tünetek ellen. Általánosan minden tünetre igaz, hogy nem érdemes ellene harcolni. Így van ez a túlsúly esetében is. A tünetek mintájával való szövetség megkötése azt is jelenti, hogy az eddigi elzárkózás helyett megnyílunk neki. Ha valaminek teljesen megnyílunk, az azt jelenti, hogy szeretjük. A szeretet tökéletes nyitottságot jelent, mindenféle korlátozás nélküli eggyé válást. Amíg ezt nem tesszük, addig a tünetet ellenségnek fogjuk tartani. Ha viszont szeretni tudjuk, akkor követjük a "szeresd ellenségedet" keresztényi tanítást. Ez a legbölcsebb tanács fejlődésünk útján, és a kulcs minden gyógyuláshoz.

 Egy új, külső forma megteremtésének - függetlenül attól, hogy ez karcsúbb vagy testesebb, mint a jelenlegi – előfeltétele a neki megfelelő belső forma kialakítása. A belső forma azonban csak belső képként tud létezni, olyan energiamezőként, amely folytonosan körülvesz, elkísér bennünket, és ügyel külső formánkra. De hogyan építhetjük fel ezt a belső mezőt? Példaként vehetjük a még mindig működő belső képünket, amely meghatározza - a tudatunknak nem megfelelő - alakunkat.

 Biztos, hogy elképzeléseink jelentős szerepet játszanak ebben. Ebbe beletartoznak a gyermekkori becenevek (gombóckám) és az állandó ismétlések. Az elképzeléseknek és a képeknek tehát nagyon erős hatásuk van, s ha sokszor ismétlődnek, akkor mélyen gyökerező, formaadó mezővé válnak, amely meghatározza életünket. Ha egy új mezőt szeretnénk létrehozni, akkor segítségül kell hívnunk képzelőerőnket és az ismétléseket. Akarattal itt kevés sikert érünk el, az álmodozás sokkal inkább célravezető.

 Az új minta annál jobban rögzül bennünk, minél többször képzeljük el, s így belső képeink között stabil helyet biztosítunk neki. A képek kezeléséhez néhány jótékony "trükköt" is alkalmazhatunk. Mindkét esetben a látcső mintáját vesszük alapul. Az első esetben saját, belső képeinket - a reklámokban alkalmazott módszerekhez hasonlóan - egészen közel hozzuk, felnagyítjuk, kiszínezzük, hogy ne tudjunk betelni megálmodott alakunkkal és mozgásunkkal.

 A másik lehetőség, ha megfordítjuk a látcsövet, így a kép egész távolra kerül, sokkal kisebb hatást gyakorol. Ennek segítségével belső távolságot tarthatunk a felkínált ételektől, eltávolíthatjuk a régi, kövér mintát.

 Az izomkolosszus megjelenésű, testépítő férfiak néha bizony nyúlszívűek, akik éppen saját férfiasságukban nem biztosak

Az első hetekben, amikor kialakítjuk az új mintát, különös figyelmet kell fordítanunk azokra a helyzetekre, amikor a szokás hatalma uralkodik rajtunk. Korábban ilyenkor tudattalanul ettünk, például tévénézés közben. Ha közeleg a kísértés, segít, ha egy rövid időre felidézzük magunkban ideális alakunkat. Az új minta annál erősebbé válik, minél többször győz, ezzel párhuzamosan pedig csökken a régi minta hatalma. Minden megtett lépéssel, minden legyőzött kísértéssel könnyebb lesz, a csipegetnivalók elveszítik hatalmukat, s önbizalmunk is megerősödik. Nagyon fontos, hogy korábbi, habzsoló étkezési mintáinkat feladva tudatosan együnk, hiszen ilyenkor meghosszabbodik az evés ideje, ezáltal nő az azzal járó élvezet is. Ennek során megváltozik a táplálékhoz fűződő viszonyunk is. Azok, akik megváltoztatták belső mintájukat, érdekes módon azt tapasztalták, hogy egyáltalán nem lesznek kövérek, ha tudatosan élvezik az evést. A zsírpárnákért leginkább a rossz lelkiismerettel, titokban behabzsolt tortaszeletek a felelősek. Úgy is mondhatjuk: amit tudatosan eszünk meg, az nem árthat.

 Nem csak enni, de böjtölni is tudatosan érdemes. Ha tudatosak vagyunk, alig követhetünk el hibát. Akkor vagyunk a leginkább tudatosak, ha éberek vagyunk, éberek akkor vagyunk, ha ott vagyunk, ahol vagyunk, ha valóban éljük azt a pillanatot, amiben benne vagyunk. Ekkor a magunkért vállalt felelősség magától értetődő lesz.

Tudatos böjtöléssel hosszú távon megmaradhatunk középpontunkban. Természetesen a böjt alatt mindenképpen lefogyunk, de az utána következő hetekben és hónapokban a szervezet mindent megtesz, hogy elérje optimális súlyát. A tudatos böjtölés olyan alapos tisztulás, amely egész testünket és lelkünket érinti. A böjt során párhuzamosan végezhetjük a régi minta felderítését és leépítését, valamint az új felépítését. Miközben folyamatosan leadjuk magunkról a régi salakanyagokat, kiürítjük testi-lelki szemetesládáinkat. A régi dolgok feldolgozása során sok, idejétmúlt lelki struktúra kerül a tudatunkba, ami megkönnyíti a régi mezők elfogadását. Emlékezzünk a korábban mondottakra: az elutasítás semmi esetre sem segít!

 A régi mintákat könnyedén tudjuk újakkal helyettesíteni, hiszen a böjt miatt amúgy sem tápláljuk azokat.

 Egy új, külső forma megteremtésének előfeltétele a neki megfelelő belső forma kialakítása

 A böjt utáni felépítési szakasz ideális lehetőséget biztosít arra, hogy átültessük a gyakorlatba azokat a felismeréseket, amelyeket a böjt során szereztünk korábbi mintáinkról. A böjtölés érzékenyebbé és fogékonyabbá tesz belső folyamatainkra.

A böjt egyszerre lehet testi és lelki terápia. Csak annak kínál igazi esélyt, aki ezt önmagához vezető útnak használja. Ilyenkor ez a legjobb módja annak, hogy az esetleges védőpáncélból (zsírpárnáinktól) eljuthassunk saját benső lényegünkhöz. Aki ezt az utat járja, annak az evés végül ajándék lesz, amelyet természetes szükségleteit követve élvezni tud, és nem pótkielégülés. A testsúly állandó figyelgetése egészségtelen állapotra utal, és arra, hogy az illetőnek még egy kis utat meg kell tennie. A kalóriatáblázatokkal vívott harc és a fogyókúrák mindig hosszú távú görcsökhöz vezetnek, és ez elveszi az evés örömét. A böjt éppen ezt az örömöt adhatja vissza és őrizheti meg.

forrás: tgy-magazin.hu